Fluor - MIZU (mûelemzés)

Ónodi Zsolt, 2011. május 1., 17:51

A költõ nem sokat teketóriázik, azonnal szituációba helyezi az olvasót az elsõ két sorral.


"Zúzunk az éjszakában
én meg pár haver"


A zúzás tevékenység tulajdonképpen nem jelent semmit. Talán a "létezünk az éjszakában" lenne a közérthetõbb formája. A költõ szóhasználatát némi mûvészi túlzás jellemzi, mintha az éjszakában való létezést valamilyen erõs hang, vagy fényhatás kísérné. A második sorból az is kiderül, hogy a költõ nem egyedül csinálja a zúzást.

A következõ két sorban némi képzavar érezhetõ. A dolgok állásáról érdeklõdik a hallgatótól, de a választ meg sem várva egy örök érvényû igazságot szõ mondanivalójába, mely szerint ha menni kell, hát menni kell.


"na mondd csak, mi a pálya
ha hívnak, menni kell"


Miután meggyõzõdhettünk a költõ bölcsességérõl, egy újabb képzavarral találjuk szembe magunkat:


"régóta nincs kiút
csak lányok és fiúk"


A költõ míves soraiban tudatja abbéli elégedetlenségét, hogy csak két neme létezik az emberi fajnak. Csak lányok, és fiúk, és ebbõl hiába is keresnénk kiutat. Aztán mégiscsak elégedett ezzel az állapottal:


"nekem bejön ez a szitu"


Ezek után tanúbizonyságot tesz r11; zsenge kora ellenére r11; hiperrealista látásmódjáról:


"Csak akkor bulizom, ha úgy van
és általában úgy van"


Csak akkor megy mulatságba, amikor úgy van, vagyis amikor mulatságba megy. És általában olyankor mulatságba megy. Ezen a ponton érezhetõ Dali festészetének hatása, vagy valamilyen szintetikus tudatmódosítóé. A költõ fontosnak tartotta, hogy a hallgatóval megossza elérhetõségét:


"lenn megtalálsz a klubban"


A költõ, mintegy nyomatékosítja mondanivalójában, hogy elégedett az állapottal, tetszenek neki a hallgatóról keringõ bárgyú történetek. Aztán szeretné a hallgatót valami meggondolatlanságra bírni. Remélhetõleg nem a hegyoldalt akarják felgyújtani:


"nekem bejön ez a szitu
a sok buta sztori rólad
csináljunk most olyat,
amit megbánunk majd holnap"


Ezek után a költõ megszólítja hallgatóját (feltételezve, hogy az nõnemû, és szintén zsenge korú), és egy gyermeteg hasonlattal megpróbálja közösülésre bírni azt:


"Kicsilány, óóó, szia, helló!
álljunk össze, mint két kicsi legó"


A következõ sorokban újból képzavarral szembesülünk:


"na figyu már, mondom mi a szitu
te lány, én meg fiú
na mizu, mizu, mizu?"


Felhívja a hallgató figyelmét a nemek közti különbségre, és ezután roppant nyomatékosan, önmagát háromszor is megismételve érdeklõdik a dolgok állása felõl. Aztán egy hirtelen váltással másnap reggel lesz A költõ ekkor szemlélteti a hajnalhasadást, mely ellentétben áll az általa bonyolított mulatságok "keménységével". Nyilván itt a jó ízlés határait feszegetõ mulatozásra utal a költõ:


"A klubok rég bezártak
a város felébred
világos van, de nálam
a bulik kemények"


A költõ nem rejti véka alá trehány életmódját. Erre egyetlen sort szentel csupán. Aztán r11; nyilván a divatos "afterparty" szó rövidítésével tudatja, hogy a mulatság utóéletének egy szoba ad otthont. A hallgatót megpróbálja felnõttfilm készítésére bírni. Undorító:

"a cuccok szétdobálva
after a szobában
te és én a félhomályban
filmezünk az ágyban?"


Ez után némi anakronizmussal újra belecsöppenünk a mulatságba:


"Te is tudod, hogy van
ha Tomika felbukkan
partyszemcsiben a klubban
sapiban meg színes cuccban
az F-L-U-O-R
a partyállat, ezt tudnod kell
mer' az élet csak úgy lesz jó
ha felpörög, mint az electro"


A költõ kissé túlértékeli saját személyét, hiszen feltételezi, hogy a hallgató tisztában van azzal, milyen jelenség, amikor a költõ megjelenik egy társastánc-összejövetelen. Ha mégsem lenne tisztában a hallgató ezzel, a költõ kisegíti saját küllemének leírásával. A megjelenésének elemzésével kiderül, hogy a költõ mentalitása a 16 év alatti ifjú hölgyekben férfias benyomást kelt, így nyilvánvaló, hogy a költemény nekik szól. Az általa viselt holmik becézett megnevezésével a költõ maga ugrasztja ki a nyulat a bokorból. A napszemüveg, és a sapka becézett megnevezése, valamint a tiri-tarka ruházat viselete megkérdõjelezi a költõ nemi identitását. Ezzel a költemény koncepciója is felborul, hiszen az olvasóban jogosan merülhet fel a kérdés, hogy a költõ vajon valóban csak a megszólított ifjú hölgyekhez vonzódik? Ezt megerõsítendõ a költõ önmagát "partyállat"-nak, vagyis gátlástalan, féktelen ösztönlénynek titulálja. A férfi hallgató ezen a ponton összeszorítja a combjait rémületében. A költemény lezárásaként a költõ tudatja, hogy számára csak akkor van értelme az életnek, ha az zajlik, mint egy divatos, effektekkel teletûzdelt zajfüzér, amit némi túlzással zenének nevez korunk ifjúsága.

A költemény tartalmi, és formai értéke a nullához közelít, kizárólag erõteljes alkoholos, vagy kábítószeres behatás alatt képes élményt nyújtani. A célkorosztály, valamint a költeményben leírt szándékok összegzésénél felmerül a költõ büntetõjogi felelõssége, hiszen kiskorú lányokat kér intim együttlétre, és szexuális tartalmú filmek készítésére.